Tavasz Angyala

Nem tudom más évszakkal hogyan van, de a Tavasznak - egészen biztos vagyok benne - Angyala van. Fényhozó Angyala.

Ki más tehetne ilyen varázslatot a Földdel?

Egyik nap még színtelen szürke és hideg minden, rákövetkezőleg pedig már simogatóan langyos a szél és a színek kavalkádja fogad bármerre nézek is: a hóvirágok friss zöld-fehérben, a krókuszmezők sárga-lilában. S folytatják a tavaszi pompát a fák lehelet rózsaszínben, ragyogó opálban.

A hangulat csak fokozódik, amikor megérzik a tavaszt a madarak is: cinkék, rigók, gerlék hajnaltól üdvözlik a gyönge napsugarakat.

És mi emberek?

Velünk is csodát tesz az Angyal: süttetjük az arcunkat a Tavasz fényében, érezzük, ahogyan átmelegíti a szívünket… Új tervek, új erő, új tettek vágyai ébrednek bennünk.

S amint átadjuk magunkat az angyali érintésnek, átélhetjük az elbűvölő Tavasz minden pillanatát!

Radnóti Miklós így ír a Tavaszról gyönyörű versében, melynek címe:

Száll a tavasz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,

olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábanyomán már

kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,

tárnák mélyein és a vakondok túrta lyukakban,

fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,

s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.

S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék       

lánggal lobban az ég.

Fotó: Pataki János