Hála...hálakő

Időről időre előfordul velem, hogy megfeledkezem a háláról. A miértéjét nem tudom…talán egyszerűen a figyelmem hiánya lehet az oka?

Haladnak a dolgok, pörögnek a mindennapi események.. egymás után követi egyik történés a másikat. Azt sem tudom mihez kapjak, annyi az ötletem, oly sok a jóízű beszélgetés, megannyi az élmény.

Aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy fáradok, tűnik a kreativitás, halványul a Fény bennem és körülöttem. Erőből oldom meg azokat a helyzeteket, melyeket előtte örömmel és szeretettel.

Néha kicsit lassan kapcsolok, napok telnek el szürkén, mire egy kis időt szakítva végiggondolom, mi is hiányzik….és ilyenkor hála…mindig eszembe jut A HÁLA. Hogy elfeledkeztem róla, hogy nem mondtam köszönetet. Még csak magamban sem, nemhogy önfeledten és hangosan. Hogy azt sem tudom, hol lehet a hálakövem. Így aztán…. nem is csoda… gondolom.

Egy azonban egészen biztos: ekkor azonnal érzem, valami átfordul bennem. Már magáért a felismerésért is hálás vagyok. Ettől kezdve pedig újra tudatosan figyelek, fellélegzek, jól érzem magam, könnyebb a szívem, mosolygok.

Így hát magamnak is írtam ezt a kis emlékeztetőt… hogy minél kevesebb legyen a fénytelenül eltöltött idő.

A Titok című filmből álljon itt két motiváló idézet:

„Készítsenek egy listát azokról a dolgokról, amiért hálásak!

Ezzel kezdjék, mert ez átcsoportosítja az energiákat és hat a gondolkodásra.

Ha ezt megelőzően arra figyeltek, hogy miben szenvedtek hiányt, a panaszaikra koncentráltak és arra, hogy mik a problémák, amikor nekiállnak a listának, más irányba fognak fordulni: elkezdenek hálát érezni, amitől jól érzik magukat…„ dr. Joe Vitale

„Mindenkivel előfordul, hogy úgy érzi: jajj nem jól mennek a dolgok…rosszul állnak.

Az én családomban is volt valami…. és.... találtam egy követ, itt van a kezemben, és magammal is szoktam vinni.

Szóval találtam és zsebre tettem. Azt mondtam: „Mostantól, ha ehhez a kőhöz érek, gondolni fogok valamire, amiért hálás vagyok.” Minden reggel, amikor felkelek, felveszem a komódról és zsebre teszem és átgondolom, hogy miért vagyok hálás.

Este mit tesz az ember? kiüríti a zsebeit és megint itt a kő…” Lee Brower