Határok nélkül

Kezelés előtti beszélgetés során mesélte egy kliensem, hogy egész életében úgy érezte, mindenki jobban tudja nála azt, hogy neki mi lesz a jó. A szülei, a férje, a főnöke, még a gyereke is…

Természetesen segítő, támogató szándékkal tették (teszik) mindezt, de egyiküknek sem jutott eszébe megkérdezni tőle: ő valójában mire vágyik, mi érdekli, milyen elképzelései vannak?

Így aztán gyakran azt veszi észre, hogy szinte „láthatatlanná válik”. Ha valamit nem szeretne és nemet mond, mintha meg sem hallanák, nem kérdezik meg a véleményét, vagy ha mégis nem sokat adnak a szavára, sőt még az utcán is nekimennek, meglökik, mintha ő ott sem lenne…

Egyfajta megoldás kapcsán a határairól, a határok meghúzásáról beszéltünk.

Ehhez önismeretre van szükség: arra, hogy tudja ki ő és mit vár saját magától, hogy meg tudja határozni az értékeit, az erősségeit.

Ha nincsenek, vagy gyenge határaid vannak, úgy éled az életed, hogy

- nem mersz kiállni magadért

- attól tartasz, hogy visszautasítanak ezért a véleményed nem vállalod fel

- kerülöd a konfliktusos helyzeteket

- nem tudsz, vagy nagyon nehezedre esik NEM-et mondani

- minden feladatot elvállalsz, mert ezzel szeretnéd megmutatni azt, hogy jelen vagy, értékes

vagy, szerethető vagy

- mindig a mások véleményére, igényeire figyelsz

- win-win kapcsolatok helyett inkább egyenlőtlen, alárendelt viszonyokban veszel részt, ahol a másik fél szükségletei fontosabbak számodra a sajátodénál

- inkább többet szeretsz adni, mint kapni

- gyakran érzel bűntudatot.

Hogyan kezdj hozzá a határok meghúzásához?

Mindenekelőtt figyeld meg az érzéseidet: Mikor érzed magad kellemetlenül, milyen helyzetben ugrik össze a gyomrod, válsz feszengővé, szorongóvá? Melyik szituáció az, amelyben kihasználva érzed magad?

Fogalmazd meg először saját magad számára, hogy mi az, amit el tudsz fogadni és mi, amit már nem.

Ha ez megvan, a kommunikációdban is egyértelműen ki tudod majd fejezni: pontosan mire van szükséged.

Tudd, hogy ha nemet mondasz valamire: ez nem önzőség, hanem gondoskodás saját magadról.

Nem kell magyarázkodnod, megindokolnod a döntéseidet.

A környezeted tudja, hogy neked gyengék a határaid. Azonnal érzékelik majd a változásodat, és önkéntelenül továbbra is igyekeznek átlépni azokat. Ez nem ellened szól, nem azt jelenti, hogy nem jól csinálod. Pusztán csak ezt szokták meg, ez a kényelmes számukra. Nem kell mást tenned, mint udvariasan de határozottan emlékeztetni őket, hogy meddig „mehetnek el”.

Tarts ki magad mellett, és meglátod lassan ők is változnak, te pedig sokkal felszabadultabban

érezheted majd magad, hiszen az életed irányítását a magad kezébe vetted.

Ezen a belső úton három kristályt segítségét is igénybe veheted:

- a citrint: értékeid feltérképezéséhez, önbizalmad erősítéséhez

- a rózsakvarcot: önmagad elfogadásához és szeretetéhez

- a kalcedont: a kommunikációd, kifejezőképességed pallérozására.

Sok sikert kívánok, és ne feledd: AZ ÉRTÉK BENNED VAN!